Annak idején nem mindennapi úton-módon került a színjátszók közé a Zenthe Ferenc Színházat – nevével ellentétben – a Felvidékről, Losoncról erősítő Erdélyi Gábor. A bolyki születésű fiatalember valamikor a hetvenes évek második felében harmadikos volt a kassai elektrotechnikai középfokú ipariskolában, amikor a folyosón a magyartanár, Pásztó András – akivel…
Der er p.t. ingen forestillinger
Annak idején nem mindennapi úton-módon került a színjátszók közé a Zenthe Ferenc Színházat – nevével ellentétben – a Felvidékről, Losoncról erősítő Erdélyi Gábor. A bolyki születésű fiatalember valamikor a hetvenes évek második felében harmadikos volt a kassai elektrotechnikai középfokú ipariskolában, amikor a folyosón a magyartanár, Pásztó András – akivel évekkel később mint dramaturggal találkozott – észrevette, hogy nem borotválkozott. Ez volt az az időszak, amikor hatalmi szóval kellett harcolni a borosta, a hosszú haj, a divatos öltözet ellen. A találékony pedagógus úgy büntette a „súlyosan” vétkező tanulót, hogy kötelezte az irodalmi színpad próbáján való megjelenésre.
Színpadi előélete persze már ekkor is volt a „renitens” diáknak. Tizenöt éves korában táncdalokat énekelt egy zenekarban és ami szintén nem elhanyagolandó momentum: néptáncos volt – az 1962-ben alakult, ma is működő – Új Nemzedék elnevezésű együttesben. A büntetésből lerótt irodalmi színpadi próba tartós kapcsolat kezdetének bizonyult s Erdélyi Gábor tagja lett az IKSZ-nek, azaz az Iparista Kis Színpadnak. A rivalda világához való vonzalmát erősítette az a véletlenszerű helyzet is, hogy a kassai Thália Színház az ipariskola tornatermében kapott helyet s ez sok előadás megtekintésével járt együtt. A csehországi katonáskodás után a szülőfalu, Bolyk volt a pályafutás következő állomása. Ott egy Ferencz Béla nevű tanító vonta be a színjátszó csoport munkájába: Bárány Tamás „A fiam nem a lányom” című vígjátékát vitték színre. Miután a csoportnak egy reflektorra volt szüksége – az előadások létrehozásában azóta is szívesen közreműködő „ezermester” – Erdélyi Gábor kereste meg az 1988-ban a Csemadok alapszervezeteként alakult losonci Kármán József Színkört. S egy újabb véletlen – minthogy a kármánosoknak kellett egy szereplő P.Barilett-J.P.Grédy „A kaktusz virága” című darabjának a bemutatásához – révén csatlakozott a Csák István vezette társulathoz. Igor szerepében debütált 1993-ban és azóta egyik meghatározó színésze a 2000-től Kármán József Színházként működő, az idén éppen 25 éves társulatnak. Időközben Füleken elvégezte a szlovákiai magyar amatőr színjátszók szövetsége által indított színész- és rendezői tanfolyamot. Tekintélyes lista állítható már össze azokból az előadásokból, amelyeknek Erdélyi Gábor részese volt az elmúlt húsz év során. Játszott prózai és zenés darabokban, vígjátékokban és komoly hangvételű színművekben egyaránt. Számos kiváló rendezővel dolgozott együtt, nem kevesebb mint hét alkalommal kapott díjat a révkomáromi Jókai Napok keretében rendezett fesztiválokon s többször az általuk bemutatott produkció részesült elismerésben. S ha három úgymond különösen kedvenc szerepet kellene választania az eddigiek közül, akkor a bemutatás kronológiai sorrendjében, S.Maugham-Nádas G.- Szenes I. „Imádok férjhez menni” című zenés vígjátékából Fred Lawndes, A. P. Csehov „Kaméleon”-jából Ocsumelov, Háy János „A Herner Ferike faterja” című profán istendrámájából pedig Banda Lajos alakját választaná. Mindháromért a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki Révkomáromban. A Jankovits Jenő rendezte „Imádok férjhez menni”-ben ötvenkétszer szerepelt s nemcsak a losonci anyaszínházával, hanem a Gyöngyösi Játékszínnel is. A Csehov-művet a szlovák Vladimír Sadílek, a Háy-darabot a magyarországi Krizsik Alfonz rendezte.
Kiemelt fejezetet képeznek Erdélyi Gábor pályaképében a salgótarjáni Vertich Színpadstúdióhoz illetve immár a Zenthe Ferenc Színházhoz fűződő szakmai és emberi kapcsolatai. Előzményként megemlíthető, hogy a losonci színház többször is vendégszerepelt a Kohász Művelődési Központban a legendás Petőfi színjátszók utódainak meghívásaként. Konkrét együttműködésük a tarjániakkal akkor kezdődött, amikor T. Pataki László, a Vertich Színpadstúdió alapítója megrendezte Losoncon saját darabját a „Békák és bolondok”-at. A 2005 tavaszán a vertichesek bemutatkozó egyfelvonásosával, Szép Ernő „Május”-ával együtt szerepelt a losonci társulat is Czakó Gábor „Disznójáték”-ával, amelyben Patakiné Kerner Edit is fontos szerepet kapott. Amikor pedig a Kármán József Színháznak szüksége volt egy férfi szereplőre Egressy Zoltán „Sóska, sült krumpli ” című darabjához, a salgótarjáni Sándor Zsombort – akit Marschalkó Zsolt „Zsarnokölők” című előadásában ismertek meg a losonciak – hívták meg vendégnek. Aztán folytatódott az ideoda szereplés: a felvidéki városban a „Tanulmány a nőkről”, a „Peron” illetve a „Bolond vasárnap” című darabokban léptek fel tarjániak, itt pedig a „Mártá”-ban és két magyar kultúra napi ünnepi műsorban is szerepeltek losonciak.
Most – másik három társával egyetemben – újabb salgótarjáni premier előtt áll Erdélyi Gábor. A Zenthe Ferenc Színház január 22-én Máté Krisztián rendezésében mutatja be Patrick Marber „Közelebb” című, kizárólag felnőtteknek szóló szerelmi történetét. A darab szabadszájúsága eleinte szokatlan volt a szereplőknek is, de az értelmezés, elemzés során rájöttek, hogy az író által ábrázolt élethelyzetek, a nők és férfiak közti feszültségek, hazugságsorozatok elkerülhetetlenné teszik az esetenkénti trágár beszédet is. A hosszú próbafolyamat végén egyre jobban értik nemcsak a szerzőt, hanem egymást is. Ezzel Erdélyi Gábor egyszersmind azt is akarta hangsúlyozni, hogy remekül érzi magát a Zenthe Ferenc Színház társulatában s a jövőben is szeretné folytatni e kölcsönösen gyümölcsöző „kétlakiságot”.
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
