Csengey Dénes-Cseh Tamás: Mélyrepülés
Kérdésfelvetései minden korban aktuálisak: a művészi szabadság, a magány, az alkohol és delírium, a tehetség és a hatalom és végül az egyéni szabadság megtalálása. Egy generáció ismerte ezeket a dalokat és szövegeket, és ugyan eltelt 33 év és egy Rendszerváltás a bemutató óta, de a szöveg nem vesztett az érvényességéből, ugyanis nem egy egyszerű korképről van szó, hanem sokkal inkább a magyar ember belső vívódásáról és a szabadság kétségbeesett kereséséről. 33 év távlatából sokkoló azt látni, hogy a magyar ember vagy művész helyzete és problémái hasonlóak maradtak. Elmaradt a szellemi rendszerváltás?
Az előadás stílusa Csengey szerint: “fából vaskarika, dalokkal átszőtt epikából születő monodráma”.
Eredeti szövege a József Attila kör folyóiratában jelent meg, ami tartalmaz a lemezen nem szereplő szövegrészleteket és dalokat is. A Cseh Tamás Archívum jóvoltából az alkotók megkapták a teljes eredeti szöveget és annak néhány részletével kiegészíteték az előadást.
Nem egy Cseh Tamás-emlékestet hoztak létre, hanem újra élővé kívánták tenni a dalokat és a köré írt történetet - félig színház, félig koncert formájában.
A Mélyrepülés főszereplője Novák Béla, aki egy őrszobában találja magát, mert egy presszóban csak ült és nézett. Itt kezdődik a történet és egy belső utazással folytatódik, míg Novák meghozza a döntést...
“És ment Novák a hajnali utcán. Egy könnyű érzést vitt magával, hogy ő szabad, hogy egyfolytában az, és ebben a pillanatban elhitte magáról, amit mindenki beszélt róla, hogy az ő torkában tényleg van egy ilyen kipróbálatlan hangfekvés, amin ha énekelni kezd akkor az egész ország elemelkedik a talajszinttől és ezerméteres magasságba fellebeg.”
Játssza: Tóth András
Zenészek: Laczi Sándor (cselló), Lányi Kristóf (kobza), Nánási Attila (gitár) és Tóth Ábel (gitár).
“Végérvényesen vége az önsiratások itallal celebrált ceremóniáinak, a bukott hős romantikus pózában való tetszelgésnek, a szónoki lendületű nemzedéki önáltatásoknak, a tehetetlenséget, a kilátástalanságot játékos, fintoros poénba fordító mesteri trükköknek, a terméketlen iróniának és öniróniának, a langyos nosztalgiával nyakon öntött estéknek, a mindentudó összekacsintásoknak, a csodavárás alkohollánggal lobogó hitének, az elvetélt sorsok halálos pátoszának, az egész nemzedékesdinek, letagadhatatlanul és visszavonhatatlanul vége ... Mind-mind tarthatatlan.” Csengey Dénes